ASZTROLÓGIA

ASZTROLÓGIA

 

Csillagjegyek

Az asztrológia vagy más néven a csillagjóslás (görögül αστρολογία) kifejezés a görög asztron, 'csillag' és logosz, 'szó, tudomány' szavakból származik. Az úgynevezett ezoterikus tézisek egyike, és feladata a bolygók konstellációjából egy adott időpontban bekövetkezett esemény (leggyakrabban egy személy születése) sorsának minél pontosabb definiálása. Tudománytörténeti szempontból a csillagászat tudományának előfutára, míg a modern asztrológiát az áltudományokhoz jegyzik.

Története

Az asztrológia kialakulását az európai hagyományok legfőképp Mezopotámia (Kr. e. 8. sz.), illetve Babilónia (Kr. e. 5. sz.) papságához kötik. Hasonlóan alakult ki az asztrológia Egyiptomban és Görögországban a 2. században. Európán kívül Kínában, Indiában illetve a majáknál és az aztékoknál is használták.

Alapelve, alapművei

Alapelve a Hermész Triszmegisztosz nevéhez fűződő Smaragdtábla tétele: Quod est inferius, est sicut quod est superius, et quod est superius est sicut quod est inferius ad perpetranda miracula rei unius – ami lent van, az megfelel annak, ami fent van, és ami fent van, az megfelel annak, ami lent van, hogy az egyetlen varázslatának műveletét megvalósítsd.

• Az első nevezetes asztrológiai mű a mezopotámiai II. Szargon (Kr. e. 722–705) 72 szakaszból álló műve volt.

• Ptolemaiosz a 2. században írta Tetrabiblos szerzeményét, mely több évszázadig alapmű volt.

• A 4. században adták ki Firmicus Maternus Libri Matheses művét.

• Regiomontanus Esztergomban befejezett Tabulae directionum című munkájában az égitestek befolyásai mellett közli a horoszkóp 12 házának számítási metódusát, a régi Campanus-féle módszerre való tekintettel, és egy, az asztrológiában kulcsfontosságú csillagászati táblázatot is készít. Prognózisában egyesek szerint előre megírta az 1789-es francia forradalom idejét és történéseit.

Ágazatai

Kezdőasztrológia (katarkhé)

• Eseményasztrológia

• Időválasztó (elektív) asztrológia

• Szándékasztrológia (intentív asztrológia)

• Kérdőasztrológia (interrogatív asztrológia)

Születési asztrológia (genetlialógia, natális asztrológia)

A születés idején és helyén megfigyelhető bolygók konstellációja alapján próbál konzekvenciákat levonni egy adott személy várható tulajdonságait, ismérveit illetően.

Egyetemes v. mundánasztrológia

• Asztrometeorológia, természeti asztrológia

• Történeti asztrológia

Bulvárasztrológia

A médiában gyakran előforduló asztrológiai rovatok információk fő célja a média olvasottságának emelése. Az ezekben publikált információk jobbára túlságosan általánosak, semmitmondóak (csak a születési csillagjegyet veszik alapul), ellenben közkedveltségnek örvendenek.

Az asztrológiai tanok

Az asztrológia szimbólumrendszerként kezeli a bolygókat, a csillagokat, a csillagképeket. Jellemzően az összes asztrológiáról (európai, kínai és közép-amerikai indián) elmondható, hogy az égbolt egy szakaszát, a zodiákust (az ekliptika alatt és felett 20-20°-nyi széles, összesen tehát 40° széles sáv) csoportosítja állatövi jegyekre, melyek az adott kultúra naptárát is definiálják. Kiváltképp igaz ez a kínai naptárra. Az állatövi jegyeket szokták összekapcsolni a bolygók helyzetével is. Az ókorban 5 bolygót ismertek, ezeket az öt elemi jellemmel egyeztették. Az európai és a kínai asztrológia is kapcsolatot teremt az állatövi jegyek, jellemek és elemek között. Viszont amíg Nyugaton 4 elemet (föld, tűz, levegő, víz) ismernek, addig Kínában 5-öt (föld, fém, fa, víz, tűz).

A „nyugati” néven elterjedt (babilóniai) asztrológiában 12 állatövi jegy, 10 bolygó (eredetileg csak 7, melybe szimbolikusan a Nap és a Hold is beletartozott) és 12 úgynevezett horoszkópház van. A 12 állatövi jegy neve megegyezik az állatöv 12 csillagképével. Helyzetük, ámbár eltolódott, mivel a csillagképek nagysága variábilis, a jegyek azonban egységesen 30° kiterjedésűek. A mozgásukat az őszpont és tavaszpont eltolódásának iránya szabja meg. A Kos csillagjegy pl. nem a Kos csillagképben van, hanem a Vízöntőben. Az asztrológiai házakhoz külön házszámítási metódusok tartoznak (pl. Placidus, Campanus, Regiomontanus módszerei). A házak, jegyek és bolygók helyzete valamint az egymással bezárt szögkapcsolata alapján végeznek számításokat. Ezek együttes kölcsönhatásainak elemzésével lehet vizsgálni a szülött jellemét, illetve haladó fokon egyes életeseményeit, hétköznapi szóhasználattal: a „jövőjét”.

Az asztrológia vizuális megjelenítési formája a horoszkóp. A „horoszkóp” szó pontos jelentése: „óra-kép”, mely alatt a Nap, a Hold és a bolygók egy megadott időpontban a Föld egy megadott pontjáról látható (tehát látszólagos) konstellációját értjük az állatövön. A vizsgált égitestek látszólagos égi pozíciójának pontos kiszámításához szükséges az alany születési évére, hónapjára, napjára, ha lehetőséges negyedórán belüli születési idejére és helyére. Az úgynevezett újsághoroszkópok ezen adatok helyett csak a Nap zodiákusban elfoglalt állatövi jegy szerinti pozícióját veszi figyelembe, így ezek nem igazi horoszkópok.

Még kevésbé ismert az antropozófia által bevezetett úgynevezett asztrozófia.

Az asztrológiai tanításoknak számottevő értelmezése van.

Az asztrológia az ezoterika (ezoterikus tudás) egy felhasználása, annak egy vetülete. Az asztrológia nézetei szerint a csillagok nem szabják meg, determinálják az egyes ember életét, hanem csak egy lehetőséget nyújtanak bizonyos összefüggések felismerésére, az egyén belső természetének, valamint előtte álló „feladatainak” felkutatására. (Azon metódusok, melyek ugyanezt az eredményt nem a csillagok, hanem más segítségével valósítja meg az ezoterika más-más területein lelhetők fel.) A megismert tények nem konkrét eseményeket írnak elő, nem a jövőt mutatják meg, hanem azt, hogy az egyénnek milyen (általában jellemfejlődési) tennivalói vannak, melyeket szabad akarata szerint visz véghez, vagy akár próbálhat elkerülni.

Az asztrológia szerint a születési horoszkóp mutatja a személyt leginkább meghatározó jegyeket, az egyénben rejlő potenciálokat és az előtte álló feladatokat. Minél pontosabb időt vesz figyelembe a horoszkóp, annál mélyrehatóbb, részletesebb az eredmény, ezért igen jelentős eltérések észlelhetőek a csak a születés hónapját vagy napját figyelembe vevő horoszkópok és a percre pontosan kiszámított horoszkópok között, melyek nem csak a nap pozícióját, hanem az összes asztrológiai objektum állását és kölcsönös elhelyezkedését is tekintetbe veszik.

Mivel a horoszkóp egy adott „dolog” jellegzetességeit és lehetséges „sorsát” próbálja megállapítani, ezért nem csak személyeknek, de bármilyen számunkra lényeges eseménynek is lehet horoszkópot csinálni, például egy új, nagy feladat előtt (pl. cég vagy családalapítás).

Az év felosztása a nyugati asztrológusok szerint:

• Bak (december 22. - január 19.)

• Vízöntő (január 20. - február 19.)

• Halak (február 19. - március 20.)

• Kos (március 21. - április 19.)

• Bika (április 20. - május 20.)

• Ikrek (május 21. - június 21.)

• Rák (június 22. - július 22.)

• Oroszlán (július 23. - augusztus 22.)

• Szűz (augusztus 23. - szeptember 22.)

• Mérleg (szeptember 23. - október 22.)

• Skorpió (október 23. - november 21.)

• Nyilas (november 22. - december 21.)

Megítélése

Az asztrológia megítélése minden korban kétes dolognak számított, már a pogány Rómában is előfordult, hogy a városból kitiltották az asztrológusokat; és a felvilágosodás előtti Európában is gyakorta, mint „pogányságot” elítélték. Hatályosságáról nehéz világos képet adni. Számos kitűnő tudós foglalkozott vele, például Kepler is, de ide sorolhatjuk a magyar Győrffy László hadbíró ezredest is, aki mai ismereteink szerint az első magyar asztrológiai tankönyv szerzője volt. Az asztrológiát igen sokan ellenségesen kezelik, sokan alapvető tanításainak ismerete, vagy legalább megismerésének igénye nélkül. Sokan az emberi „szabad akarattal” ellentétben állónak tartják, és ezért eleve tagadják.

Tudományos kritikája

Az asztrológia kritikája legfőképp tudományos oldalról zajlik, és a tudományos módszer elemeit kérik számon. Ennek megfelelően az empirikus igazolást hiányolják és az elméleti problémákat kritizálják.

A kritikáknak ez a fajtája feltételezi, hogy az asztrológia magát tudománynak határozza meg (a „modern tudomány” értelemben, nem pedig az „adott témában összegyűjtött tudás halmaza” értelemben). Mivel az asztrológiát művelők nagyon sokféleképpen véleményezik ezt a kérdést, illetve az ezoterikus tanok alapja – saját bevallása szerint, amúgy a legtöbb vallási rendszerhez hasonlóan – a „nem tudományos” (szellemi, emberközpontú) megközelítés, így nehezen eldönthető eme kritikák alkalmazhatósága. A bírálatok egy része olyan pontokat cáfol meg (például „valódi jóslás-e az asztrológia”, „a csillagok nem befolyásolják az egyéneket”) melyeket nem az asztrológia, hanem a valójában az asztrológiával kapcsolatosan naiv közhiedelem állít.

Elméleti problémák

Az asztrológia mint elmélet, bírálói szerint gyenge lábakon áll. Első gond, hogy nincs voltaképpen az asztrológiának egy konkrétan leírt elmélete. Vannak, akik szerint a születési időpont releváns, vannak, akik szerint a fogantatás időpontja. Az időpont percnyi pontossággal szükséges, a csillagjegyekkel operáló teljesen durva „horoszkópok”, melyek többnyire magazinokban jelennek meg, komolytalanok és az igazi asztrológusok el sem ismerik őket.

A következő probléma, hogy az asztrológia jellemzően nem mondja meg, mit is tud jósolni. Ha semmilyen kétséget kizáróan ellenőrizhető jóslata nincs, akkor azért nem tudomány. Ha van, akkor merül fel a kísérleti ellenőrzés módja.

Az elfogadott fizikai ismereteink szerint a Nap és a Hold kivételével a bolygók és a csillagok nincsenek olyan hatással ránk, amelyet az ember akár csak érzékelne, nemhogy meghatározó befolyással lenne rá. Fordítva sem tudunk hatásról, tehát hogy a csillagok miért jeleznék az egyének valamilyen tulajdonságát. Szóval nincs semmilyen hatásmechanizmus az asztrológia elgondolása mögött, főleg nem olyan, ami beleillene más tudományos ismereteinkhez.

Az asztrológia továbbá nem veszi figyelembe azt, hogy az ember életére legnagyobb hatással a genetikus öröksége és a környezetének nevelő hatása, azaz a szociális hatások vannak. Ezek olyan erős hatások, hogy emellett még egy jelentősebb harmadik faktor is eltörpülne. Az asztrológiának tehát eme hipotetikus, 3. gyenge faktor mellett az első 2 faktorral kellene elsősorban számolni, amely számolás viszont a tudományos ismereteink alapján is igen korlátozottan vihető végbe. Tehát ha volna is egy 3. faktor, az első 2 legfontosabb faktorral valós számolás sem végrehajtható még.

Amennyiben a hatás fordított, azaz a csillagok jelzik az emberek sorsát, akkor még elképesztőbb az elgondolás, hiszen a csillagok pályáját tudjuk, hogy a fizikai törvények szerint a gravitációs hatások hogy szabják meg. Itt tehát nem képzelhető el semmiféle más hatás.

Amennyiben a csillagok állása és az emberi sorsok valamilyen tulajdonsága között bármilyen összefüggés lenne, akkor valamelyik irányba kellene lennie egy hatásnak, vagy egy közös harmadik „oknak”. Mindegyik variánsban a hatásmechanizmus misztikus, illetve lehetetlen a fizikai és matematikai ismereteink szerint.